Gerstenkorn

A nevem Gerstenkorn András. Budakalászon nőttem fel, ápolónő édesanyám és grafikus édesapám második fiaként. Az egyetemi évek után sokáig a Balaton-felvidéken, majd Budapesten éltem, az utóbbi időben már újra a budakalászi házunk verandáját koptatom. A vitorlázás és szörfözés, a barlangkutatás, valamint az utazások a legmeghatározóbb építőelemek az életemben, míg erőt az elfogadáshoz, életem elágazásainak változásaihoz, távoli és közeli helyekhez, legfőképp az időhöz főződő szerteágazó gondolatom és érzéseim adnak. Szeretek töprengeni, aztán elindulni, hátizsákot venni, lámpát kapcsolni, overallt felvenni, hátszélben a vitorlát kiengedni, kifutópályáról felemelkedni. Elköteleződni és bízni az életben. Mindenekelőtt beszélgetni a legjobb, társaságban együtt lenni, tanulni és tanítani. Mesélni a dimenziókról, a kövekről, a vízről, meghallgatni másokat. Átélni a létezés valódiságát, nem egyszer drámaiságát. Lehajolni a kisvonat váltójához, vagy csak nézni a lisszaboni villamost, ahogy kanyarog és sínekről más sínekre vált az apró utcácskákban. Egy új és még újabb kanyar életünk fantasztikus labirintusában.